Milyen hatással van a kiegészítők felszíni kezelési folyamatának a teszt súlyára a korrózióállóságára?

A Kiegészítők a teszt súlyához Alapvető szerepet játszik a korrózióállóság javításában, ami közvetlenül befolyásolja tartósságát, pontosságát és teljesítményét különböző környezetekben. Az alábbiakban részletesen elemezzük, hogy a különféle felületkezelési folyamatok hogyan befolyásolják a korrózióállóságot:

1. Általános felületkezelési folyamatok
Felszíni kezelési folyamatokat alkalmaznak a vizsgálati súly kiegészítőinek alapanyagának védelmére a környezeti tényezőktől, például a nedvességtől, a vegyi anyagoktól és a kopástól. Íme néhány általános folyamat és azok hatása a korrózióállóságra:

(1) galvanizálás (például nikkel borítás, cink borítás, krómozás)
Mechanizmus: Egy vékony fémréteget helyeznek el a tartozék felületére egy elektrokémiai folyamaton keresztül.
Hatás a korrózióállóságra:
Nikkel -bevonat: Kiváló korrózióállóságot és kopásállóságot biztosít. Védőgátot képez, amely megakadályozza az oxidációt és a kémiai támadást, így ideális a laboratóriumi és ipari felhasználáshoz.
CINC PLATE: Az áldozati védelmet kínálja, vagyis a cink korrodálódik, hogy megvédje a mögöttes anyagot. Ez különösen hatékony nedves vagy enyhén korrozív környezetben.
Krómozás: nagy keménységéről és kiváló korrózióállóságáról ismert. Ugyanakkor drágább és általában csúcskategóriás alkalmazásokban használják.
Korlátozások: Ha a bevonat túl vékony vagy pórusokkal rendelkezik, lokalizált korrózió fordulhat elő. Ezenkívül a karcolások vagy a kopás idővel veszélyeztethetik a védőréteget.
(2) bevonat (például PTFE bevonat, epoxi bevonat)
Mechanizmus: A felületre funkcionális bevonatot alkalmaznak, hogy védőgátot képezzenek.
Hatás a korrózióállóságra:
PTFE (PoliTrafluor -etilén) bevonat: Nagyon rezisztens a vegyi anyagokkal, beleértve a savakat, lúgokat és szerves oldószereket. Ezenkívül alacsony súrlódású, csökkentve a kopást.
Epoxi bevonat: Jó kémiai ellenállást és mechanikai szilárdságot biztosít, amely alkalmas kemény ipari környezetre.
Korlátozások: A vékony bevonatok hajlamosak lehetnek a karcolásra vagy a hámozásra, ami csökkentheti azok hatékonyságát.
(3) Csiszolás és passziválás
Csiszolás:
A felületet a mikro-gödrök és hibák eltávolításával simítja, csökkentve a korrózió beindításának valószínűségét.
A csiszolt felület kevésbé valószínű, hogy megtartja a nedvességet vagy a szennyező anyagokat, ezáltal csökkentve a korrózió kockázatát.

Passziválás:
Magában foglalja a felület (általában rozsdamentes acél) kémiai kezelését, hogy védő -oxidréteget képezzen (például króm -oxid). Ez a réteg javítja a korrózióállóságot, miközben megőrzi az anyag tulajdonságait.
A rozsda elkerülése érdekében általában rozsdamentes acél tartozékokhoz használják.
(4) Egyéb speciális kezelések
Eloxálás (alumínium kiegészítőkhöz):
Sűrű oxidréteget képez az alumínium felületén egy elektrokémiai folyamaton keresztül, jelentősen javítva a korrózióállóságot és a keménységet.
Az eloxált felületek esztétikai célokra is festhetők.
Nano-bevonat:
Nanoméretű védőréteget alkalmaz, amely kivételes korrózióállóságot, kopásállóságot és öntisztító tulajdonságokat kínál.
Ideális nagy pontosságú kiegészítőkhez, ahol a szennyeződést minimalizálni kell.
2. Hogyan javítja a felületkezelés a korrózióállóságot
A felszíni kezelési folyamatok a következő mechanizmusok révén javítják a korrózióállóságot:

(1) akadályképződés
A felületkezelések fizikai gátot (például bevonást, bevonatot vagy oxidréteget) hoznak létre, amely elkülöníti az alapanyagot olyan környezeti tényezőktől, mint a levegő, a nedvesség és a vegyi anyagok, megakadályozva a korróziós reakciókat.
(2) kémiai stabilitás
Bizonyos bevonatok vagy passzivációs kezelések megváltoztatják a felület kémiai tulajdonságait, ezáltal rezisztensebbé téve a savak, lúgok és más korrozív anyagok számára.
(3) A felületi hibák csökkentése
A polírozás és a precíziós megmunkálás kiküszöböli a felületi hiányosságokat, például a mikrotöréseket vagy gödröket, amelyek gyakran a korrózió kiindulási pontjai. Ezeknek a hibáknak a csökkentésével a korrózió kezdete késik.
(4) továbbfejlesztett mechanikai tulajdonságok
Néhány kezelés, például a krómozás vagy az eloxálás, nemcsak javítja a korrózióállóságot, hanem javítja a felületi keménységet és a kopásállóságot, csökkentve ezzel a kopás által okozott korrózió kockázatát.
3. Alkalmasság különböző környezetekre
A felszíni kezelés megválasztása attól függ, hogy milyen környezettel használják a teszt súly kiegészítőket:

(1) Laboratóriumi környezet
A laboratóriumok nagy pontosságú és hosszú távú stabilitást igényelnek. Ezért olyan kezelések ajánlottak, mint a nikkel bevonat, a PTFE bevonat vagy a rozsdamentes acél passziváció.
Ezek a kezelések ellenállnak az enyhe kémiai korróziónak, és fenntartják a sima felületet, megakadályozva a por vagy a szennyező anyagokat, hogy befolyásolják a mérési pontosságot.
(2) Ipari beállítások
Az ipari környezet a kiegészítőket a páratartalom, az olaj, a por és más korrozív közegek számára fedheti fel. Az olyan kezelések, mint a cink borítás, az epoxi bevonat vagy az eloxálás, megfelelőek.
Ezek a folyamatok megbízható védelmet nyújtanak durva körülmények között, meghosszabbítva a kiegészítők élettartamát.
(3) Tengeri vagy magas humiiditási környezet
Sós vagy nagyon párás környezetben olyan kezelések ajánlottak, mint a krómozás, a PTFE bevonat vagy a nano-bevonat.
Ezek a kezelések ellenállnak a só spray-korróziójának és fenntartják a hosszú távú stabilitást.

A hosszú távú stabilitás és pontosság biztosítása érdekében a felületkezelés megválasztásának figyelembe kell vennie a környezeti feltételeket, a költségeket és a funkcionális igényeket, valamint a rendszeres karbantartást és gondozást.